ez egy elhanyagolt blog, és szemmel láthatólag minimális szinten sem működik, úgyhogy minden kedves maradék olvasóm átirányítom a másik, sokkal jobban működő blogomra. azon sokkal több az átvett tartalom és sokkal kevesebbet szomorkodom. (ha megnyitom a blogger kezelőfelületét, egyszerűen lefelé konyul a szám, ha meg a tumblr-t nyitom meg, felfelé. vagy ilyesmi.)
katt.
http://kavekkozt.tumblr.com
oda és vissza, avagy egy hobbit története.

és akkor arról még nem is beszéltem, hogy mit érzek minden este, amikor lángos a vacsora a táborban. meg hogy mit érez a húgom.

túl könnyű azt gondolni, hogy jogom van a hisztihez.

köszönöm Grätzer Józsefnek, hogy megírta a SICC-et. (a miénk fekete bőrkötésben vár ránk valahol otthon a polcon.)

és akkor két hétig megint irodalmat tanítok, négy csodálatos gyerekem lesz, máris imádom őket, egész éjszaka az óráimra fogok készülni. valahogy furcsa, hogy feltöltődök mindig energiával, ha visszajönnek a gyerekek, és mennyire elálmosodom, ha elmennek. mint a hold.

azt hiszem, úrrá lenni látszik rajtam a lediplomázás utáni depresszió. mi van? mi lesz? hogyan? miért? hol? kivel? mikor? még jó, hogy nincs időm ilyeneken gondolkodni, mert teljesen beszippant a tábor, ezért csak július végén fogok legközelebb azzal szembesülni, hogy nem tudom, hol kezdem a következő tanévet.

tegnap éjjel valamiért úgy gondoltam, hogy jó ötlet keresztülsétálni az elhagyott szovjet laktanyán éjfélkor. még jó, hogy velem jött az Őrmacska. (amúgy nem is volt rossz ötlet.) egyébként persze még mindig szigorúan tábor, ollállá. (egy kis narancsos mannával meg bármikor le lehet venni a lábamról, csak úgy mondom.)