na de még egy hónap után is? kérdezte az öcsém, Bb, és azt mondta, ő ugyan nem. a másik öcsém, B, kiejtette a száján a tilos, t betűs szót. a rém hangosan és irtó közelt olvasom, mert olyan kemény vagyok, mint  a titanic, mondjuk az elsüllyedt, de én nem fogok. kár, hogy csak ülök itthon, bámulom a monitort egész nap, és nem csinálok semmit, csak tojásos nokedlit.

elhoztam otthonról a babanaplóm, ennyi intimitást. az elmúlt napokban a leggyakrabban a "nem érek rá, itthon írom a szakdogámat" mondat hagyta el a számat. másról nem beszélek.

á, a dolgok ennél már úgysem lehetnek bonyolultabbak. de, lehetnek. miért kellett mindent így megkavarni.
egyébként a rendes családokban, ha valami baj történik, van valami idős, karakteres rokon, aki összefog mindent, ügyel arra, hogy ne essenek szét a dolgok, és minden rendben legyen, nálunk pedig nincs senki, és máris szétestek. annyira kis béna vagyok, hogy még egy internetelőfizetést sem tudok lemondani. szerintem kellene lennie valakinek az önkormányzatnál vagy valahol a faluban, aki egy ilyen esetben elmondja, hogy most mi lesz, mit kell csinálnod és hogyan, de nem mondja el senki, hanem igazából csak reménykedek, hogy nem rontok-e el valamit, és nem bukkan fel hirtelen a rendőrség vagy a végrehajtó, mert valamit nem jelentettem be valahova. (máris elrontottam persze, a legfontosabbat ráadásul.)
nagyon szeretnék csak ülni, és írni a szakdogám.

azon gondolkodtam tegnap, amíg vártam, hogy a lakótársam végre hazajöjjön külföldről, hogy sokat morgok emiatt a macska miatt, mert hiába nagyon cuki, rossz, mint a bűn, már egészen biztosan megőrültem volna, ha nem lett volna itthon. de aztán végre hazajött a lakótársam külföldről, akivel sokkal izgalmasabb társalgásokat lehet folytatni, mint a macskával, és hozott egy csomó irodalmi süteményt. (meg valami nagyon finom almaszószt, mmm.)

tegnap nagyon ikeás nap volt (hangulatilag), de ikeába azért mégsem megy az ember egyedül, úgyhogy a diszkontban vettem színes kupakos fűszertartókat (még sosem voltak fűszertartóim, és csak 250 forint volt!),  meg spéci ablakmosó törlőrongyot. természetesen az ablakmosó törlőrongy használhatatlan, úgyhogy én is hegyvidékkel mosom a teraszajtót, mint ahogy a környékbeli háziasszonyok teszik már vagy húsz éve. ha semmi más is, a hegyvidék állandó marad.

olyan jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy bár semmi sincs rendben, a magas művészet: a színház, opera és az abalone összetartanak. de ez képmutatás lenne: valószínűleg az is ugyanúgy "összetartana", ha a való világot nézném egész nap. mindenesetre köszönöm a barátaimnak, hogy vannak. azt is szívesen mondanám, hogy ha túl leszek rajta, elmesélem, de ezt inkább nem.

az egy dolog, hogy szegeny embert meg az ag is huzza, de arrol nem volt szo, hogy raesik eyg faronk. egesz eletemben emlekzni fogok arra a napra, amikor leraktam az angol nyelvvizsgat,ez a het pedig,ami most mar biztosan elnyerte az eletem legrosszabb hete cimet,inkabb arrol maradjon emlekezetes,hogy lattam Torocsiket szinoadon. mivel ezen a heten annyiszor mondtam,hogy rosszabb mar nem lheet,es annyiszor tevedtem,holnap nkabb fel sem kelek. igy blogolok a kindlirol.